Az első Worm gumi csalis- Carolina horgos- lövedék ólmos készletemet 22éve, az akkor még működő Sportbizományiban vettem. Mivel senki sem akarta megvenni, a mai árak ismeretében is nagyon olcsó volt. De sem én, sem az eladó nem tudtuk, pontosan hol- mire használhatnám. Lényegének megfejtésében, egy nagyon elnagyolt ábra segített, ez volt az egyetlen támpontom. Azóta kisebb- nagyobb eredménnyel, de folyamatosan használom a független rendszereket.

Főleg lassú, növényekkel benőtt vízfolyásokon, állóvizeken próbálok halat fogni ezekkel a módszerekkel. Az eredeti megalkotói is ilyen vizekre szánták, és az eltelt évek fogásai őket igazolják. Hazai viszonyok között, a süllő, kősüllő, csuka, balin, domolykó, csapósügér és az Amerikából egyre több vizünkbe telepített feketesügér a célhalai. Természetesen, felszerelésünk korlátai közé szorítva, bármelyik halfajunk kisebb- nagyobb példánya horogra kerülhet. Biztosan mindnyájan hallottunk döglött kishalat megkívánó nagyobb pontyról, giliszta csalira kapó süllőről, egérrel fogott harcsáról, kismadarat elkapó csukáról, csontis horgot bekebelező balinról. Ezek a példák, nem általánosak, de a halak sztereotípiáktól mentesen azokat a táplálékokat fogyasztják amit éppen elérhetnek. Ha kellő ügyességgel táncoltatunk egy gumiból készült gilisztát, könnyű zsákmánynak fogja tekinteni bármelyik éhes halunk. Többször a Dropshot módszert is próbáltam, de ehhez a módszerhez hasznos, vagy kötelező csónakom nincs, inkább a parti horgászathoz jobban passzoló Texas, és Carolina rig-eket használom.

Szeretnék pár szép emlékemet megosztani veletek. Siker reményében, időnként próbálgattam halat fogni vele, de három hónapnak kellett eltelnie az első halfogásáig. Akkoriban többnyire a Soroksári Dunára jártam pecázni. A halak sztrájkoltak, nagyon meleg volt, az úszós felszerelés horgain még a trágyagiliszta is érintetlenül maradt. Tőlem 50 méterre valaki villantóval fogott egy nagy csukát, és én is szerettem volna egy olyan halat fogni. Nálam más pergető csali nem volt, csak a Carolina szett. Ráadásul, csak a kicsit lágy, teleszkópos keszegező felszerelésem volt velem, kényszerből ennek a 16-os Tectan zsinórjára, körülbelül méteres előkére szereltem a horoggal a csali, és próbáltam minél lassabban bevontatni. Dobás után, talán az ötödik mozdításra kapásom volt, egy kilós balin személyében. A finom szerelésen óriási ribilliót csapott, de végül segítséggel megszákoltuk. Fogásán annyira belelkesedtem, utána már nem tudtam letenni. A gumiféregből persze kiszakadt a horog, de rövidebbre szabva újra dobtam vele. Egy óra tapogatás után, jött a következő hal, ez egy minicsuka volt. Azóta rengeteg különböző kisebb- nagyobb halat fogtam, mégis ez a két hal meghatározó volt számomra.

Volt pár érdekes fogásom, ezekből is leírok párat.

Tisza- tavon történt a 2001-es év augusztusában. Egy régi barátommal, nyaralni mentünk oda. Vonattal utaztunk, ami csak a kevesebb cucc miatt fontos. Pergető szerelést nem vittem magammal, fenekező horgainkat a rablók pedig békén hagyták. Akkor már sok rablóhalat fogtam pergető és független horgos rendszerekkel is, neki is meséltem róla. Bizonyításképpen dobtam egy párat, mivel 20 perc után még nem fogtam semmit, otthagyott és ment sörözni. Mikor visszajött, éppen akkor fárasztottam egy 20centis compót, még a horog a szájában volt mikor szákoltam. Persze mivel csak compó, és nem a beígért süllőt- csukát fogtam, rögtön kaptam a pofámra.

A másik érdekes fogás a Velencei tavon történt, 2007-ben, ugyancsak nyáron. Már délre spicc bottal csontival bőven megfogtam a vacsorához elegendő kis keszeget, de tovább akartam horgászni. Fürdőzőktől mentes hínáros területet kerestem, itt rendszeresen lehet kisebb csukákat, sügéreket fogni, őrájuk pályáztam. Csukázásnál egyébként érdemes drót előkét használni, de a független horgos módszereket ez tönkretenné. Általában kevlár zsineget szoktam használni pergetéshez, most is így tettem. Az ólom és a forgó után, 20 centis kevlár előkére kötött horogra tűztem a Shad- kishal utánzatot. Próbáltam a hínár mezőhöz nagyon közel dobni, ott a legfogósabb. A rejtett horog miatt nem akad be, de rendesen nem lehet vezetni őket, a hínáron át. A legizgatóbb az lehet, ha egy hínár szálról, lecsúszik a gumicsali, és lassan süllyed. A harmadik dobásra, durva kapás jelentkezett, mivel sügérekre készültem, váratlanul ért a hal kirohanása. De a fárasztás alatt is rendkívül furcsán viselkedett a hal. Végül, fék szorítás után a parthoz tudtam húzni, akkor láttam, egy angolnával fárasztottuk egymást. Az előkét kézbe fogva kiemeltem, majd egy darab ronggyal fogtam a halat, míg kiszedtem a szája szegletéből a horgot.

Érdekes fogásokban is lehet részünk, de nem ez a jellemző. Sok természetes és mesterséges vizünkben sikerrel tudjuk alkalmazni ezeket a technikákat, mivel a halaink a klasszikus módszerekkel egyre nehezebben foghatóak, érdemes kipróbálni. Sokszor bebizonyosodott számomra, nappal, melegben ezekkel a módszerekkel olyan halakat is meg lehet fogni, amik más módszerekkel szinte elérhetetlenek.

Remélem kedvet csináltam ezekhez a fogós módszerekhez.

Kovács Oszkár, pergetőhorgász

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.