Már délelőtt kész volt a stratégia a fejemben. Fogok egy marék wobblert, egy botot aztán irány a víz. Kiváltottam a napijegyet, amely „kemény” 800 Ft-ba kerül erre a vízre, gondoltam is magamban, még ha nem is fogok semmit, ami könnyen benne van a pakliban, akkor is bagó pénz ez, egy természetben eltöltött kellemes délutánért. Nem is értem a sok helyi, jegy nélkül horgászó egyént, mi olyan fájdalmas ebben a 800 Ft-ban. (Hozzáteszem az éves jegy is mindössze 8000 Ft. a teljes Gaja patakra, kivétel néhány száz méternyi magánterület és tájvédelmi körzet.)

Igazi vadregényes terep

Összeraktam a szükséges motyót, egy botot, egy monofillel töltött orsót, pár marék wobblert, az engedélyt meg egy üveg ásványvizet. Egy hátitáskában elfért minden, egy ilyen pecára nincs szüksége az embernek több felszerelésre. A vízállás elvileg nem volt túl kedvező, a három héttel ezelőtti 81 cm-ből, aznapra 31 cm maradt, köszönhetően a fehérvárcsurgói zsilipzárásnak. Azonban volt egy sejtésem, hogy az összehúzódó víznek köszönhetően előkerültek a mederből a surrantók, az összeszűkülésekben meggyorsult a víz és így láthatóvá váltak azok a potenciális haltartó helyek, ahol a domolykó szívesen tartózkodhat, gondolok itt a surrantó feletti és alatti vizekre, az összeszűkülések előtti mélyebb vízre, a külső íveken mosott mederre, valamint a visszaforgóknál lévő mélyebb kutyrokra. A horgászat során is ezeket a helyeket terveztem meghorgászni.

Aznapi társam, akit az ún. "rapalacsomóval" rögzítettem

A vízre érve az a látvány fogadott amire számítottam. A Gaja hegyi patak jelleget öltött, bár kicsit zavarosabb volt a víz. Az erős szélnek köszönhetően bogarak sem nagyon tolongtak a víz felett, szedegetésre nem nagyon apelláltam. Hozzáteszem becsobbanóra és úsztatásra nem is volt kapásom.

Az alacsony víznek köszönhetően előkerültek a sóderpadok és egyebek is

Első „támadásomat” egy surrantó alatti vízen vittem végbe. Egyszerű rapalacsomóval felkötöttem egy 4 cm-es kis Salmo Hornet-et és uccu neki. Itt nem sok babér termett számomra, bármennyire is potenciális helynek tűnt. De nem keseredtem el, mint mondottam, amúgy is az esélytelenek nyugalmával indultam el. Tovább álltam hát. Lefelé kutyagolva két sűrű fűzfa között elnézve két domit véltem felfedezni a víztetőn. Bottal a kezemben, zsákkal a hátamon „berambóztam” a két fa dzsungelébe. Tudtam, hogy érkezésemre kereket oldanak, de reménykedtem, hogy nem mennek túl messzire. Szorult helyzetben guggoltam a fa alatt, bedobásról nem is nagyon beszélhetünk. Beejtettem magam elé wobblerem és hagytam a sodrással ringatózni pár métert majd onnan táncoltattam vissza. Talán a negyedik betekerésre belenyúlt valaki. Heves kapással jelentkezett, de én sem válaszoltam gyengéden. Pár másodperc után már a kezemben pihegett egy szépséges kis jászkeszeg. Gondoltam magamban, nem miattad jöttem, de nagyon örülök neked is. Kimásztam vele a fa alól, megszabadítottam a műcsalitól és pár fénykép után szabadon engedtem. Az örömöm leírhatatlan volt.

Az első vendégem, egy jászkeszeg

Ráncba szedtem magam, visszamásztam a fa alá és már úszott is a wobbler lefelé. Jó tíz métert úsztattam, majd felvéve a kontaktust, elkezdtem vezetni a csalit. Nem jött pár métert a csalim és karikába görbült kezemben a botom. Hallottam és olvastam is, hogy a domi hevesen ellenkezik a horgon, de ezt még én sem gondoltam. Mikor aztán megláttam magam előtt nem hittem a szememnek. Valóban domi volt a tettes, aki ledurrantotta a csalimat, viszont nem akár mekkora. Őt is nyakon csíptem és kicsit ritkásabb terepre sétáltam vele. Akkor láttam igazából, hogy milyen szép. Lányos zavaromban nem mértem meg se súlyra se hosszra, viszont a 30 cm-t bőven meghaladta. Természetesen egy fotósorozat ellenében ő is szabadon távozhatott.

Az aznapi peca és életem első domolykója is egyben

Távoztam én is és új hely után néztem. Egy vízbe lógó, terebélyes fűzfa alatti árnyékos vízrészt szemeltem ki. Sejtésem beigazolódott, innen kettő darab domolykót is sikerült kibányásznom. Ha egy üzlet egyszer beindul… :)

A fűzfa alól jöttek

Az elkövetkező órák eseménytelenül teltek, és főleg sétálgatással a szó szerint nyakig érő gazban. Dobtam is pár fohászt, hogy kullancs azért ne kerüljön a mai fogási listába. Hála Istennek azt megúsztam aznap. Kopp-kopp-kop

Ígéretes helyek

A nap hátra lévő részében még kettő darab domolykót sikerült ideiglenesen zsákmányolni, külön örömöt jelentett, hogy mind a kettő olyan helyről került ki, ahol szinte számítottam a kapásra. Jelentkeztek is annak rendje és módja szerint, bizonyítva, hogy az elképzelés jó volt. Sokszor úgy vagyok a pergető horgászattal, hogy teljes elégedettséget jelent számomra, ha egy adott helyen megtalálom a halat, kapásra tudom késztetni. Függetlenül attól, hogy partot is ér vagy sem.

A nap utolsó halai

A nap végére a koronát egy nem mindennapi előadás tette fel. Egy gyors és tisztavizű szakaszon, ahol hemzsegtek a babahalak, egy domolykócsapat előadást a csoportos vadászatból. Élmény volt nézni, ahogy szervezetten, kiszorítják a kishalakat a partszélbe és ott aztán megszedik belőlük a vámot. Persze megpróbáltam belőlük fogni, de pár próbálkozás után egyértelmű jelét adták, hogy nem igazán érdekli őket a műcsali. Ahogy észrevettem inkább, elfordultak tőle és visszaúsztak a mederbe, mintsem megtámadták volna. Ez persze mit sem rontott az aznapi összképen. Életem első domolykózásán és talán harmadik Gaja patakon való horgászatán sikerült öt domolykót és egy jászkeszeget is fognom.

Gaja patak, köszi szépen!

Preszter Soma, Fish Head Team

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.